A keresztény királyság megalapítása

A 10. szá­za­di Kár­pát-me­den­ce bel­ső vi­szo­nyait alig is­mer­jük, mind­az, amit tu­dunk vagy tud­ni vé­lünk, ja­va­részt a ké­sőb­bi fej­le­mé­nyek­re ala­po­zott kö­vet­kez­te­té­sek­re épül. Az mindazonál­tal bi­zo­nyos­nak tű­nik, hogy a ma­gya­rok tár­sa­dal­mi és po­li­ti­kai szer­ve­ze­te a tör­zsek­re és azok al­cso­port­jai­ra épült. VII. (Bí­bor­ban­szü­le­tett) Kons­tan­tin bi­zán­ci császár hét ma­gyar tör­zset so­rol fel a 10. szá­zad kö­ze­pén, ezek al­kot­ták a ma­gyar­ság egé­szét át­fo­gó, Hét­ma­gyar­nak ne­ve­zett törzs­szö­vet­sé­get. A tör­zsek kez­det­ben bi­zo­nyá­ra csak la­za szö­vet­sé­ge fö­lött a 9. szá­zad kö­ze­pe tá­ján sa­já­tos fe­je­del­mi rend­szer épült ki. A ma­gya­rok az idő sze­rint a ke­let-­eu­ró­pai sztyep­pe nagy ré­szét ura­ló Ka­zár Bi­ro­da­lom alatt­va­lói vol­tak, s ma­gá­nak a fe­je­de­lem­ség­nek a lét­re­ho­zá­sát is a kazár ural­ko­dó, a ka­gán szor­gal­maz­ta.

Az etel­kö­zi ma­gyar­ság po­li­ti­kai szer­ve­ze­té­ről a musz­lim uta­zók leírá­sai alap­ján al­kot­ha­tunk ké­pet, mely a ke­let-­eu­ró­pai sztyep­pe más né­pei kö­ré­ből is is­mert rend­szert tár elénk. A ma­gya­rok ese­té­ben a nép élén a ken­de mél­tó­sá­got vi­se­lő fe­je­de­lem állt, akit szak­rá­lis tisz­te­let­ben ré­sze­sí­tet­tek. Is­ten­ség­nek, il­let­ve is­te­ni ha­ta­lom­mal bí­ró sze­mély­nek tar­tot­ták, aki­nek leg­főbb ural­ko­dói kö­te­le­zett­sé­ge az volt, hogy biz­to­sít­sa né­pe szá­má­ra az égi ha­tal­mak tá­mo­ga­tá­sát. Ő fe­lelt azért, hogy ked­ve­ző le­gyen az idő­já­rás, hogy a né­pet és ál­lat­ál­lo­má­nyát el­ke­rül­jék a jár­vá­nyok, s há­bo­rú ese­tén győ­ze­lem­mel tér­je­nek ha­za a har­co­sok. Ha vi­szont va­la­mi baj tá­madt, azt an­nak je­le­ként ér­té­kel­ték, hogy a ken­de má­gi­kus ere­je meg­gyen­gült, s ilyen­kor ri­tuá­lis ki­rály­gyil­kos­ság so­rán felál­doz­ták. A ken­de sze­mé­lyét a szak­rá­lis tisz­te­let­tel össze­füg­gő, ta­bu­sze­rű előírá­sok szi­ge­tel­ték el alatt­va­lói­tól és a kül­vi­lág­tól, így a rend­szer mű­kö­dő­ké­pes­sé­ge ér­de­ké­ben szük­ség volt egy olyan mél­tó­ság beik­ta­tá­sára, amely­nek vi­se­lő­je a