A kékfrankos hazája

Az or­szág leg­nyu­ga­tibb bor­vi­dé­ke már év­szá­za­dok óta hí­res a borai­ról. A bor­ter­me­lés és a jól szer­ve­zett bor­ke­res­ke­de­lem bizto­sí­tot­ta a sop­ro­ni pol­gár­ság va­gyo­ni jó­lé­tét. A sa­já­tos ter­mő­hely adott­sá­gai, a fer­tői te­rü­le­tek mik­ro­klí­má­ja, a kék­fran­kos hang­sú­lyos sze­re­pe, az év­szá­za­dok so­rán kiala­kult tra­dí­ciók (Bus­chens­chan­kok, Heu­ri­ger) és az itt élő ter­me­lők, a pon­cich­te­rek ki­tar­tó mun­ká­ja, ha­gyo­mány­tisz­te­le­te az, ami a sop­ro­ni bort egye­dül­ál­ló­vá te­szi. A tör­té­ne­lem vi­ha­rait át­vé­sze­lő sző­lő­mű­ve­lés és bor­ké­szí­tés a mai na­pig je­len­tős sze­re­pet ját­szik Sop­ron éle­té­ben, és az ül­tet­vé­nyek meg­ha­tá­roz­zák a táj ar­cu­la­tát.