A kastély

Nincsen rózsa tövis nélkül, tartja a közmondás – de ta­lán épp ennyire igaz, hogy nincsen báró kastély nélkül! Valamirevaló arisztokratának szüksége van olyan lakóhelyre, amely első pillantásra jelzi, nem hétköznapi halandó él a falai között. Az élet persze bonyolult, a szerencse forgandó, és a kibontakozó tőkés gazdaság viszontagságai következtében nem egy fényes címer egykor hetedhét határra terjedő birtokából egyetlen cserépnyi föld maradt csupán.

De nemcsak a szegényedő mágnások, hanem – a kor szavát követve – a vagyonukat megőrző gazdagok is beköltöztek a városba, és bár ott is elkülönültek fényes rezidenciáik, azért mégiscsak közelebb szorultak a közép- és az alsóbb néposztályok életteréhez. Ezért is jelezte világosan a saját kastély az igazi rangot, és talán akkor is ott kellett volna tölteni a nyarat, ha a melegebb évszakokban egyébként nem ez lett volna a legegészségesebb és legkellemesebb életmód. 

A vidéki környezet hierarchikus viszonyai és a modern világtól való részleges elszigeteltség, a park révén teremtett külön „átmeneti övezet”, az épület méretei, stiláris értékei, a benne felhalmozott történelmi, illetve művészi tárgy- és emlékanyag együttesen a megállított időt szimbolizálták. Egy kiváltságos csoport – és a hozzá hasonuló újgazdagok „krémje” – itt őrizhette meg a legtovább azt a feudális eredetű önreprezentációt, amelyben a legtermészetesebb módon élhette át annak élményét, hogy más és több, mint a többi ember.

A kastélyok egy része egykori végvárak ormótlan, mohos alapfalain emelkedett. Jó néhány a 18. század gazdasági gyarapodásának dinamikus harmóniát és barokk derűt sugárzó emléke. De legtöbbjük korszakunkban, a 19. század második felében épült, amikor – az építészeti historizmus felfogása szerint – éppen az számított modernnek, ami a leginkább hasonlított a régihez.

A Festetics család dégi ágából származó Kálmán gróf egyik rezidenciája, a Vas megyei Bogáton épült, angol cottage stílusú kastély „52 szobája a legújabb ízlés szerint van bútorozva, s falait családi képek díszítik” – olvashatjuk Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című könyvsorozat egyik kötetében. A gróf az osztrák–cseh főúr, Eduard Clam-Gallas gróf leányával, Klotiddal kelt egybe. Politikusként a főrendiház tagja volt, míg odahaza maga irányította a birtokain zajló gazdálkodást. Aki manapság óriás mamutfenyőt akar látni, nem kell Kaliforniáig fáradnia: elég, ha