A jövő háborúja

A 21. század kezdetén a nemzetközi biztonságban forradalmi változások zajlanak, amelyek élén a globalizáció és az információs technológia erői állnak. Az elmúlt másfél évtizedet biztonsági szempontból a váratlanság jellemezte. Senki sem várta – és főképp nem látta előre – a Szovjetunió összeomlását, Kuvait iraki invázióját és az első Öböl-háborút, az elhúzódó balkáni válságot, az indiai és pakisztáni nukleáris robbantásokat, 2001. szeptember 11-ét vagy a terrorizmus jegyében vívott intervenciós háborúkat Afganisztánban és Irakban. Az egypólusú világ fegyveres konfliktusai nem maradtak a rivalizáló államok közötti hagyományos hadviselés tradicionális keretei között. Szomáliától Boszniáig, Koszovótól Kelet-Timorig, Szudántól Afganisztánig és Irakig a háború sokszínű képet mutatott. 

Az új globális biztonság körülményei közepette a posztmodern beleütközik a hagyományosba, a világban könnyen alkalmazkodó konfrontálódik a lokálissal. A vesztfáliai államrendszert egyre nagyobb kihívások érik az államszint alatti (sub-state) és az államokon átnyúló (trans-state) ellenséges erők által. A modern „high-tech” nyugati haderők szembetalálták magukat az etnikai félkatonai erőkkel, a gyenge (failed states) és a „lator” államokkal (rogue states), valamint a hagyományos fegyverektől a rakétákig felszerelt szélsőséges radikális szervezetekkel.

Ezeket a bonyolult jelenségeket nehéz megmagyarázni, hiszen az „új” háborúk gyakran hevesebbek, dinamikusabbak és sokrétűbbek, mint a 20. században. A világban számos politikus, történész, katonai szakértő keresi a választ az új kérdésekre. Milyen lesz a háború a 21. században? Képes-e a katonai erő a múltban megszokott hagyományos szerepet játszani a globalizálódó világban? Megmarad-e a nyugati katonai fölény egy olyan korszakban, amelyben a demokratikus civilizáció rendkívüli módon sérülékeny a váratlan, újszerű és gyakran aszimmetrikus veszélyekkel szemben?