A szlávok és románok körében igen régóta élt a hiedelem, amely szerint egyesek haláluk után démoni lényekké válnak, sírjukból lélektelen testükkel visszajárnak, megbetegítik az élőket, sőt, esetleg járványt is terjesztenek. Miután a Habsburgok 17. század végi háborúik során elfoglalták az Oszmán Birodalom egyes észak-balkáni területeit, a császári tisztviselők meghökkenve figyeltek fel e hiedelmekre.
Jelentéseik nyomán az 1720–30-as években Európát valóságos vámpírláz kerítette hatalmába: a vámpír szó és fogalom is ekkoriban terjedt el Nyugaton.
Egykorú leírások sora tájékoztat arról, hogy miféle betegségeket és járványokat terjesztettek az állítólagos vámpírok, mik voltak e betegségek tünetei, és hogyan védekeztek ellenük a korabeli Magyarországon és Erdélyben.
A vámpírhit szinte egyidős az emberiséggel. Vérszívó, „megnyomó” démoni lényeket a sémita, az indoeurópai, az afrikai és a távol-keleti mitológiákban egyaránt találhatunk. A mi képzeletvilágunkban élő vámpír azonban egyértelműen szláv eredetű. A szláv hiedelem szerint ugyanis a vámpír nem démon, hanem halott ember – vagy egyenesen holttest –, aki életre kel,
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
