rubicon

A hűbéri állam

18 perc olvasás
A hűbéri államot mind a mai napig egy olyan egyszerű szervezetű, alá- és fölérendeltségi viszonyon alapuló képződménynek szokás bemutatni, amely eleve magában hordozza a hűbéresek függetlenedését, a központi hatalom meggyengülését. A hűbéri állam egy nagyon bonyolult lekötelezési viszonyrendszer által meghatározott állam, ahol a hatalom centralizálódásának éppen úgy megvan az esélye, mint a partikularizálódásnak, az anarchiának.

A hűbériség nyugat-európai intézmény, mely germán és antik elemek: a vazallitás és a benefícium szintéziséből fejlődött ki. A hűbéri államban az uralkodó (király) egy hierarchikus rendszer, a hűbéri piramis élén állva, a neki személyesen lekötelezettek (vazallusok) és ezek lekötelezettjei (alvazallusok) által, illetve velük megosztva gyakorolta a közhatalmat a hűbéri láncolatból kirekesztettek felett.

A hatalom tényleges birtokosai magánjogi kapcsolatban álltak egymással, és ebből adódóan a közöttük lévő viszonyokat a hűbérjog határozta meg, míg a termelésre kényszerültek és kényszerítettek tekintetében a közjog érvényesült. A hűbériség puszta megjelenése azonban nem jelentette a hatalomgyakorlás karakterének feltétlen és azonnali megváltozását, a hűbéri állam kialakulásához további sajátos feltételek meglétére volt szükség.

A hűbériség gyökerei

Amikor Chlodvig leszármazottjai között a 6–7. században mind kíméletlenebb harcok folytak, egyre többen álltak – védelmet keresve – szabad jogállásuk megőrzése mellett olyan szabadok szolgálatába, akik hatalmuknál és gazdasági erejüknél fogva magánhadsereget tudtak fenntartani, illetve annak kiépítéséhez fegyverforgatók alkalmazására kényszerültek. Ezeket a védelemért szolgálatba lépő szabadokat a korabeli források függő szabadok (ingenui in obsequio) néven emlegették.

A függő

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.