rubicon

A Horthy-korszak vagyoni és jövedelmi elitje

Jövedelmi viszonyok a két világháború közötti Magyarországon
17 perc olvasás

A két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti Ma­gyaror­szá­gon az egyes tár­sa­dal­mi cso­por­to­kat ne­he­zen át­hi­dal­ha­tó tá­vol­ság vá­lasz­tot­ta el egy­más­tól. A tár­sa­dal­mi mo­bi­li­tást kor­lá­to­zó té­nye­zők kö­zött az egyik leg­fon­to­sab­bat a la­kos­sá­gon be­lü­li nagy jö­ve­del­mi egyen­lőt­len­sé­gek je­len­tet­ték. A fel­ső öt­ven­ezer egy fő­re ju­tó éves jö­ve­del­me har­minc­há­rom­szor volt na­gyobb az egy fő­re jutó éves jö­ve­de­lem or­szá­gos át­la­gá­nál, ami mindössze 534 pen­gőt tett ki. A la­kos­ság na­gyob­bik ré­szét al­ko­tó al­sóbb tár­sa­dal­mi cso­por­tok jö­ve­del­me pe­dig még az át­la­got sem ér­te el. 

Bár a köztudatban máig az a kép él, hogy havi kétszáz pengő már nyugodt megélhetést biztosított, valójában ez meglehetősen szerény fizetésnek számított a korban. Egy fővárosi munkáscsalád évi átlagjövedelme a húszas évek végén 3000 pengő körül alakult, egy jól képzett szakmunkás pedig akár az évi 4000 pengőt is összeszedhette munkabéréből és más mellékkeresetekből. A magáncégeknél alkalmazott kereskedelmi vagy műszaki tisztviselők havi keresete 250 és 450 pengő között mozgott, a kisebb és közepes cégek vezetői

Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!

Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:

  • Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
  • Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
  • Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta