A hóhér

Az eset nem volt rit­ka, no­ha gya­ko­ri­nak sem mond­ha­tó: a hó­hér vagy an­nak se­géd­je felajánl­hat­ta a ki­vég­zen­dő fia­tal­asszony­nak, leány­nak, hogy éle­tét meg­vált­hat­ja, ha fe­le­sé­gé­vé lesz. A gya­kor­lat fel­te­he­tően azon ré­gi és sok nép jo­gi pra­xi­sá­ban elő­for­du­ló le­he­tő­ség ana­ló­giá­já­ra ala­kult így, mely sze­rint a ha­lál­ra ítélt fér­fit egy szűz meg­ment­het­te a ki­vég­zés­től azál­tal, hogy fér­jéül vá­lasz­tot­ta. Per­sze Agnes Ber­nau­e­rin tisz­tá­ban volt az­zal, hogy igen­lő dön­té­se ese­tén osz­toz­nia kel­lett a hó­hér „becs­te­len­sé­gé­ben”, s vi­sel­nie a kö­zös­ség meg­ve­té­sét, mely fér­je sa­já­tos te­vé­keny­sé­gé­nek fo­lyo­má­nya.

De hát ki is ez az alak, aki­nek jo­ga van a leg­ma­ga­sabb dön­tést, a bí­rák ha­lá­los íté­le­tét meg­vál­toz­tat­ni, s ugyanak­kor a la­kos­ság meg­ve­té­sét szen­ved­ve, a