A Hohenzollernek

A vár, amelyről a német történelemben oly jelentős szerepet játszó család a nevét kapta, Svábföldön emelkedett, már a 12. században biztosan megvolt, azután több ízben is lerombolták. 1850–60 között a romantikus IV. Frigyes Vilmos porosz király építtette fel. A Hohenzollernek később kerültek a német fejlődés élvonalába, mint a Habsburgok, ezért később is kezdtek nekik dicső ősöket keresni, szerényen csak a 10. századból. Az első biztos tagjai a családnak az 1100-ban említett Fridericus de Zollre comes és az 1125-ben előbukkanó Burchardus de Zollre comes. Ez a Fridericus, vagyis Frigyes (Friedrich) elvette az utolsó nürnbergi várgróf leányát, Sophie-t, így örökölte meg a nürnbergi várgrófi címet. Ez még sokáig magas rangot biztosított a családnak, a Német-római Birodalom arisztokráciájának nagyjából a középső rétegében.

A család hamarosan két ágra szakadt: a frank és a sváb ágra. A frankra várt a jelentősebb történelmi szerep. Az ebből az ágból származó III. Frigyes, aki 1297-ben hunyt el, kiemelkedő érdemeket szerzett magának Habsburg Rudolf császárrá választásában. Vagyis a Hohenzollerneknek ekkor még nagyon fel kellett nézniük a Habsburgokra. Ennek a Frigyesnek volt egyik utóda VI. Frigyes, aki 1415-ben Zsigmondtól megkapta a brandenburgi őrgrófságot, s ezzel együtt a választófejedelmi méltóságot. Ez már az előkelők első sorába emelte a nemzetséget.