Az 1941–42-es téli szovjet ellentámadás során elszenvedett veszteségek a német hadvezetést arra kényszerítették, hogy az 1942 tavaszára tervezett hadműveletben nagyobb arányban vegye igénybe szövetségesei haderejét. A magyar politikai és katonai vezetés csupán e követelések mérséklésére törekedhetett.
Az 1942. január 22-én Budapesten kötött német–magyar megállapodás értelmében végül kilenc könnyű hadosztályt, egy rögtönzött páncéloshadosztályt és egy repülőköteléket kellett a keleti hadszíntérre küldeni.
A tárgyalások során viszont nem tisztázták időben a kiküldendő magyar hadsereg várható alkalmazási módját, sem annak területi és időhatárait, ahogy veszteségeinek pótlását sem.
A Don folyó mellé kiérkező magyar honvédcsapatok harci teljesítményét számos körülmény határozta meg. Vajon a későbbi kudarc milyen okokra vezethető vissza? Katonai szempontból elkerülhető lett volna az 1943. januári súlyos vereség?
A keleti hadszíntéren 1941 végéig a német szárazföldi haderő olyan jelentős veszteségeket szenvedett a szovjet Vörös Hadsereggel szemben, hogy Németország a hadászati kezdeményezés megtartása érdekében a korábbinál fokozottabb mértékben volt kénytelen támaszkodni szövetségesei katonai erejére. Az 1942 nyarára tervezett újabb német offenzíva végrehajtásához Adolf
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
