rubicon

A Hídember halála

Széchenyi István öngyilkossága
11 perc olvasás
Ma már – kö­zel más­fél év­szá­zad­dal a tra­gi­kus ese­mény után – töb­bé-ke­vés­bé meg­nyílt az a tör­té­nel­mi táv­lat, amely­ből kü­lö­nö­sebb ér­zel­mek, el­fo­gult­ság nél­kül te­kint­he­tünk vissza a „leg­na­gyobb ma­gyar” utol­só he­tei­nek, nap­jai­nak, órái­nak tör­té­ne­té­re. Nincs olyan ha­tal­mi, ne­tán szemé­lyes ér­dek, amely el tud­ná zár­ni a fenn­ma­radt for­rá­so­kat vagy meg kí­ván­ná má­sí­ta­ni a tör­té­nel­mi té­nye­ket.

Nem sok­kal a ha­lál­hír vé­te­le után már ter­jed­ni kez­dett a szó­be­széd: az ön­gyil­kos­ság por­hin­tés csu­pán, és a bé­csi udvar sö­tét erőit kell ke­res­ni a hát­tér­ben. Ők gyil­kol­tat­ták meg Szé­che­nyi Ist­vánt – sut­tog­ták a ne­me­si por­tá­kon és a job­bágy­kuny­hók­ban egy­aránt –, hogy bosszút áll­ja­nak raj­ta az ön­kény­ural­mi rend­szer­rel szem­be­ni kí­mé­let­len kri­ti­ká­jáért, és hogy ne le­hes­sen a nem­ze­ti kö­ve­te­lé­se­ket mind ha­tá­ro­zot­tab­ban új­ra han­goz­ta­tó ma­gyar­ság szel­le­mi ve­zé­re.

Cui pro­dest?

Igaz volt-e va­jon e

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.