11 perc olvasás
Ma már – közel másfél évszázaddal a tragikus esemény után – többé-kevésbé megnyílt az a történelmi távlat, amelyből különösebb érzelmek, elfogultság nélkül tekinthetünk vissza a „legnagyobb magyar” utolsó heteinek, napjainak, óráinak történetére. Nincs olyan hatalmi, netán személyes érdek, amely el tudná zárni a fennmaradt forrásokat vagy meg kívánná másítani a történelmi tényeket.
Nem sokkal a halálhír vétele után már terjedni kezdett a szóbeszéd: az öngyilkosság porhintés csupán, és a bécsi udvar sötét erőit kell keresni a háttérben. Ők gyilkoltatták meg Széchenyi Istvánt – suttogták a nemesi portákon és a jobbágykunyhókban egyaránt –, hogy bosszút álljanak rajta az önkényuralmi rendszerrel szembeni kíméletlen kritikájáért, és hogy ne lehessen a nemzeti követeléseket mind határozottabban újra hangoztató magyarság szellemi vezére.
Cui prodest?Igaz volt-e vajon e
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.
