A helyes történészi magatartásról

Krausz Tamás az Eszmélet című folyóirat 106. számában (2015. nyár) Egy levéltári kurzuskötet a Győzelem 70. évében címmel közöl recenziót. Írásában a „Törvényes” megszállás. Szovjet csapatok Magyarországon 1944–1947 című, nemrég megjelent dokumentumkötetet bírálja személyeskedő, gyakran gunyoros hangnemben. Véleménye szerint a könyv propagandajellegű és kimeríti a „tudományos botrány fogalmát”. Az egész kötet, de mindenekelőtt a bevezető tanulmány „megdöbbentően” szakszerűtlen, „amelyet minden túlzás nélkül, ismerve a magyar levéltári kutatás és kiadás múltját, jeles szakmai tradícióját, »árulásnak« is nevezhetnénk” – írja.

A könyv szerkesztőjeként és a bevezető szerzőjeként a személyemet, illetve a kötetet ért legfontosabb vádakra, Krausz durva csúsztatásaira és ferdítéseire kívánok reagálni. Teszem ezt abban a reményben, hogy sikerül bebizonyítanom: a hazai levéltárosszakma széles körű összefogásaként létrejött kötet – a recenzens állításaival ellentétben – kiegyensúlyozott szemléletű, tárgyilagos, szigorúan tudományos igényű forráskiadvány e hosszú évtizedekig tabunak minősített témakörben.