A határvidék öröksége

Amikor az Egyesült Államok a 18. század végén kivívta függetlenségét, azok a területek, amelyeket később Nyugat, vadnyugat vagy határvidék néven emlegettek még nem tartoztak fennhatósága alá. A Mississippitől nyugatra fekvő hatalmas területeket csak a 19. század folyamán szerezte meg a fiatal köztársaság. A mérhetetlenül tágasnak és gazdagnak látszó új területeket az őslakosok, a „született amerikaiak” ritkán lakták. A bevándorlók nyilvánvaló elrendeltetésüknek tartották, hogy benépesítsék azt a kontinenst, melyet szerintük a Gondviselés adományozott évente sokszorozódó millióik számára. S valóban, a terület kivételes lehetőségeket kínált a kevés tulajdonnal rendelkező telepesek társadalmi és gazdasági előmeneteléhez. Ám ahol vadont láttak, (másképpen) fejlett őslakos kultúrák léteztek. A természettel hősies küzdelmet folytató fehér ember nemcsak a vadont hódította meg saját erejére támaszkodva, de ezeket az ősi kultúrákat is megsemmisítette fejlettebb fegyverei segítségével. A Nyugat az anyagi és társadalmi siker régiójának bizonyult számtalan telepescsalád számára. A sikertörténetet a vadnyugat mítosza lengte körül, bár a vadregényes történetek – ma már tudjuk – egy romantikus történelmi korszak megszépített valóságát tükrözik.