A három ordo és a lovagok

A 11. század elején két francia főpap, Adalbero laoni és Gerard cambrai-i püspök fejtette ki azt a társadalomszemléletet, amely a következő évszázadokban általánossá vált elsősorban a klérus és a nemesség körében. Eszerint az emberiség kezdettől fogva három ordóra (rend) oszlik aszerint, hogy kinek mi a feladata. Vannak, akik imádkoznak (oratores), vannak, akik harcolnak (pugnatores), s vannak, akik dolgoznak (laboratores). Az ordo a világ Istentől megszabott rendje, amelyben mindenkinek megvan a helye, megvan a maga feladata, funkciója (officium, servitium).

Kasztília és León címerét viselő lovag

Az imádkozás az egyházi rend (ordo clericalis, ordo clericorum) feladata. Ez már Nagy Konstantin kiváltságai révén elkülönült a laikusok rendjétől, s rendi különállása csak erősödött az idők folyamán, különösen a 11. században a gregorián reform idején. Saját bíróságai vannak, világi bíróság nem ítélkezhet tagjai felett, mentes a közterhektől, s még öltözékében is elkülönül. A dolgozók rendjét a földművelők alkotják, de éppen a 10. század végén tűnnek fel a forrásokban másféle dolgozók is: a burgenses, a burgusok lakói, a városi polgárok, akik kereskedők és kézművesek. Egyértelmű a társadalom statisztikai eloszlása a három rend között: 90-95% a dolgozók rendje, s mintegy 5-10% a másik kettő, de az utóbbiak kezében van a hatalom, a potestas. Most nézzük meg közelebbről a harcolók rendjét, a lovagokat!

A harcolók rendje akkor kezdett kialakulni, midőn Martell Károly, majd Kis Pippin és Nagy Károly megteremtették a hivatásos nehézlovas katonát, a lovagot, akit a források a 10 században már egyöntetűen milesnek neveznek, bár használatos emellett a caballarius elnevezés is. Nyugat-Európában a 8. századtól kezdve lassan elválik egymástól a termelőmunka és a katonáskodás (miközben Bizáncban a 11. századig a hadsereg a sztratiótákon, a parasztkatonákon alapul). Ez a munkamegosztás kétségtelen előnyökkel jár: mindkét fél a saját hivatására fordíthatja teljes munkaidejét. A lovagnak egyetlen feladata van, hogy jó katona legyen, s ennek fejében eltartják a parasztjai. Mert minden lovag legalább 12 mansusnyi birtokot kap. A paraszt katonakötelezettsége lassan feledésbe merül, s minden idejét birtokára fordíthatja. Az eredmény nem marad el: egyfelől a hivatásos lovagsereg győzelme az arabok és magyarok felett, másfelől a mezőgazdasági forradalom.

A három ordó: a lovagok, a