A harc embere

XII. Piusz pápa az 1945 tavaszán elhunyt esztergomi érsek, Serédi  Jusztinián bencés jogtudós utódjául Mindszenty József veszprémi püspököt választotta ki. A körülményekre való tekintettel már azelőtt beiktatták az érseki székbe, hogy kézbe vehette volna kinevezését: véletlen egybeesés folytán mind a beiktatás, mind a pápai bulla dátuma 1945. október 2., a székfoglalóra pedig október 7-én került sor. 

Drahos János érseki helytartó, aki életében négy hercegprímást szolgált, így látta a személyi változás lényegét: „Amikor még a jog és rend uralkodott Magyarországon, a Gondviselés egy kiváló jogtudóst ültetett az esztergomi érseki székbe. […] Most véget ért a higgadt okfejtések, érvelések kora. A harc ideje jött el. Az utcán lobogó hajú, birgerlis ifjak szaladgálnak, géppisztollyal a nyakukban. A Gondviselés ezért egy »géppisztolyos« prímást küldött nekünk. Mindszenty József hercegprímás igazi eleme a harc.”

Mindszenty nem hagyott kétséget afelől, hogy hallatni kívánja a hangját a magyar közéletben. Az ország főpapjaként kötelességének tartotta a közélet ellenőrzését, és nyilvánosan felemelte szavát mindennemű jogtalanság, az ekkoriban elszaporodó visszaélések, igazságtalanságok, kegyetlenkedések ellen. Úgy vélte, hogy az idegen megszállás által elnémított alkotmányos tényezők helyett neki kell szót emelnie minden sérelmes vagy megoldásra váró ügyben.