A Hajdúság történetének bizonyos szempontból talánya az, hogy múltunk küzdelmekkel teljes, rendhagyó, vérzivataros századaiban e táj népessége hogyan tudta önmagát úgy megszervezni, hogy beépüljön a magyar történelem szövetébe, s önmagának a szomszédos nemesi vármegyékkel szemben is önálló törvényhatósági létet biztosítson. Hajdú vármegye ugyanis 1876-ban két vármegyei törvényhatóság (Bihar és Szabolcs) bizonyos részeiből, egy szabad királyi városi törvényhatóság (Debrecen), valamint az országgyűlési képviseleti joggal is rendelkező Hajdúkerület területéből tevődött össze. A törzsmag kétségtelenül a hajdani szabadalmas hajdúvárosok sok viszontagságot megélt területe, a három szablya – Török Birodalom, Erdélyi Fejedelemség, Magyar Királyság – által egyaránt hódoltatni kívánt tájegység volt, ahol mindennaposnak számított a vigyázás, a készültség, s ha kellett, a futás, a menekülés is.
A hajdúság kialakulása szoros összefüggésben állt a 15. század végén felvirágzó szarvasmarha-kivitellel. Az eredetileg marhahajtó és védelmező fegyveres népesség elnevezése is valószínűleg a hajtó (hajcsár) szavunkból ered, de már a 16. század derekára a hajdúság alatt egyértelműen katonai népességet értettek.
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
