rubicon

A hagyományos paraszti társadalom felszámolása

12 perc olvasás

A Szovjetunióban az 1920–30-as évektől a kommunista hatalom számára elemi akadályt jelentettek az egyéni parasztgazdaságok. A paraszti munka­erőre ugyanakkor nagyon is szükség volt az erőltetett iparosítási program végrehajtásához. A kolhozokat a kommunista állam a tervgazdaság szempontjainak alárendelve a terror eszközeivel hozta létre. A Vörös Hadsereg által megszállt más országokhoz hasonlóan hazánkban is a földek és az emberek „összegyűjtése”, „kollektívákba” kényszerítése a kommunista diktatúra legradikálisabb társadalmi operációja, amely az 1956 és 1990 közötti időszak legtöme­gesebb, ugyanakkor agyontabusított erőszak-alkalmazása volt. Ha az 1945 utáni állami identitástörési politika és a társadalmi ellenállás összefüggésében gondolkodunk, a történeti parasztság volt az utolsó társadalmi tömb, amely 1958-ig zömében magán­tulajdonon alapuló létformákban próbált élni.

A kollektivizálás történeti értelmezése

A kommunista modellben a parasztság mint meghódítandó ellenség jelent meg. Az 1930-as évek szovjet plakátjain is jól láthatók negatív képzettársításokra alkalmas figurák (pl. hüllők, ördög) mint az önálló gazdák és az egyházak képviselői. Az egyéni parasztgazdaságok a központi hatalom szemében eleve ellenpolitikai bázist képeztek. Egyszerre alkalmazkodó és ellenálló magatartásukat az egyházközségek fizikai létükben s jelképeikkel is erősítették. A

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.