A Szovjetunióban az 1920–30-as évektől a kommunista hatalom számára elemi akadályt jelentettek az egyéni parasztgazdaságok. A paraszti munkaerőre ugyanakkor nagyon is szükség volt az erőltetett iparosítási program végrehajtásához. A kolhozokat a kommunista állam a tervgazdaság szempontjainak alárendelve a terror eszközeivel hozta létre. A Vörös Hadsereg által megszállt más országokhoz hasonlóan hazánkban is a földek és az emberek „összegyűjtése”, „kollektívákba” kényszerítése a kommunista diktatúra legradikálisabb társadalmi operációja, amely az 1956 és 1990 közötti időszak legtömegesebb, ugyanakkor agyontabusított erőszak-alkalmazása volt. Ha az 1945 utáni állami identitástörési politika és a társadalmi ellenállás összefüggésében gondolkodunk, a történeti parasztság volt az utolsó társadalmi tömb, amely 1958-ig zömében magántulajdonon alapuló létformákban próbált élni.
A kommunista modellben a parasztság mint meghódítandó ellenség jelent meg. Az 1930-as évek szovjet plakátjain is jól láthatók negatív képzettársításokra alkalmas figurák (pl. hüllők, ördög) mint az önálló gazdák és az egyházak képviselői. Az egyéni parasztgazdaságok a központi hatalom szemében eleve ellenpolitikai bázist képeztek. Egyszerre alkalmazkodó és ellenálló magatartásukat az egyházközségek fizikai létükben s jelképeikkel is erősítették. A
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
