A háborús diplomácia útvesztőiben

A Ma­gyaror­szág ré­szé­ről az an­gol­szász ha­tal­mak felé elin­dí­tott bé­ke­ta­po­ga­tó­zá­sok szö­ve­vé­nyes his­tó­riá­já­ról ér­de­kes rész­le­tek ke­rül­het­nek fel­szín­re a jö­vő­ben. Ke­vés tör­té­nel­mi idő­szak ese­té­re igaz olyannyi­ra a mon­dás, hogy „mély­sé­ges mély a múlt­nak kútja”. A fel­tá­rás­nak kor­lá­to­kat szab, hogy a for­rá­sok nagy ré­sze meg­sem­mi­sült (legin­kább a né­met meg­szál­lás­sal össze­füg­gés­ben). A há­bo­rú után ke­let­ke­zett visszaem­lé­ke­zé­sek tor­zí­tot­tak, egyes rész­le­te­ket el­hall­gat­tak, eset­leg sze­mé­lyes sér­tő­dött­ség mo­ti­vál­ta pa­pír­ra ve­tett megál­la­pí­tá­sai­kat. Fi­gye­lem­be kell ven­ni, hogy a kor­mány egyes szín­te­re­ken tett lé­pé­sei össze­ku­szá­lód­tak tit­kos­szol­gá­la­ti ma­nő­ve­rek­kel is. Az an­gol–ame­ri­kai hír­szer­zők te­vé­keny­sé­ge pe­dig egé­szen más cé­lo­kat kö­ve­tett, mint a po­li­ti­kai kiu­tat ke­re­ső ma­gyar kor­má­nyé.