rubicon

A háború kínai útja

22 perc olvasás

Az elmúlt évszázadokban Nyugaton az a kép alakult ki, hogy a kínaiak ősidők óta ódzkodnak a háborútól, érdekeiket másként érvényesítik, a hódításoktól tartózkodnak. Valójában hosszú történelmük során a kínaiak rengeteg háborút vívtak a legkülönbözőbb célok érdekében, a legkülönbözőbb eszközökkel. A hangzatos filozófiai elképzelések sokszor csak a hadjáratok morális alátámasztására szolgáltak. Hogy a kínaiak több ezer háborújában felfedezhető-e valamiféle általános kínai sajátosság, az kérdéses. Sokszor még annak meghatározása sem egyértelmű, hogy mi is számít kínainak.

Sose szerették a háborút?

A legutóbbi időkig tartotta magát az a nézet, amely szerint a háború csak másodlagos szerepet játszott a kínai történelemben, a Középső Birodalom csak védekező háborúkat folytatott, a kínaiak igyekeztek a konfliktusaikat békésen megoldani, s nyers erő helyett különféle ravasz cselek, szövetségkötések, trükkök segítségével próbáltak ellenségeik fölé kerekedni. E nézet kialakulásában több tényező is szerepet játszhatott. Egyrészt amikor a 19–20. században a nyugatiak elkezdték közelebbről megismerni Kínát, az ország katonailag éppen rendkívül gyenge volt, defenzívába szorult, komoly ellenállást nem fejtett ki se a nyugati behatolókkal, se a japánokkal szemben. Sokan ezt az állapotot a múltra is visszavetítették.

A mandzsu Csien-lung császár (ur. 1736–1795), aki Kína mai határait kialakította. A fiatal uralkodó harci páncélzatban, lóháton szemléli seregeit. A hadsereg felkészültségének demonstrálására a császár háromévente nagy

Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!

Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:

  • Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
  • Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
  • Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta