A gyarapodó Kolozsvár

A 16. szá­zad­ban a kortársak kin­cses Ko­lozs­várnak („ci­vi­tas pri­ma­ria Tran­sil­va­ni­ae”) ne­vez­ték a vá­rost, amely ek­kor­ra Er­dély je­len­tős igaz­ga­tá­si és gaz­da­sá­gi köz­pont­já­vá vált. A vá­ros né­pes­sé­gét a tö­rök ál­tal el­fog­lalt ma­gyaror­szá­gi te­rü­le­tek­ről be­te­le­pü­lő ipa­ro­sok-ke­res­ke­dők is gya­ra­pí­tot­ták, akik nem­csak kap­cso­la­tai­kat, ha­nem gaz­da­sá­gi „ere­jü­ket” is ma­guk­kal hoz­ták. Kul­tu­rá­lis éle­te is egye­dül­ál­ló, meg­ha­tá­ro­zó volt Er­dély szá­má­ra, ahol a szász Hel­tai Gás­pár ma­gyar nyel­ven ír­ta Kró­ni­ká­ját, fa­bu­láit, ahol a vá­ros la­kos­sá­ga kö­vet­te plé­bá­no­sait a re­for­má­ció min­den meg­úju­ló irány­za­tában. A gya­ra­po­dás idő­sza­kát élő Ko­lozs­vár ek­kor­ra már fon­tos sze­re­pet töl­tött be a Dél­ke­let- és Kö­zép-Eu­ró­pán át­me­nő ke­res­ke­de­lem­ben.