A szovjet hatalom alatt emberek tízmilliói szenvedtek el politikai megtorlást. A kommunista párt és a szovjet rendszer ellenzőivel szemben a leggyakrabban alkalmazott intézkedések egyike a fogva tartás volt. Az 1923-tól 1960-ig működő Javítómunka-táborok Főigazgatósága (Glavnoye upravleniye lagerey i koloniy, Gulag) alá tartozott a munkatáborok és munkástelepülések (kolóniák) legkiterjedtebb rendszere. A szovjet kényszermunkatábor mindenekelőtt a rabszolgamunka intézményesített formája volt.
A litvánok tömeges megsemmisítése rögtön az első szovjet megszállás után, 1940. június 15-én megkezdődött. Ettől a naptól kezdve a Szovjetunió és Németország közti háború 1941. június 22-i kitöréséig mintegy 11 500 személyt tartóztattak le politikai vádak alapján. A foglyok legnagyobb csoportját – körülbelül 4000 litvánt – a komi, karéliai és krasznojarszki területeken lévő Gulag-táborokba szállították 1941. június 14–18. között.
Átnevelő munkatáborokA tömeges letartóztatások újrakezdődtek 1944 nyarán, amikor a Szovjetunió másodjára is elfoglalta Litvániát. Elsőként azokat gyűjtötték be, akiket a megszálló német hatóságokkal való együttműködéssel vádoltak, a német hadsereg vagy rendőrség kötelékében szolgáltak, illetve szembeszegültek a szovjet megszállással. A letartóztatások száma azonban akkor ugrott meg igazán, amikor megkezdődött a Vörös Hadseregbe történő besorozással szembeni ellenállás. Akiket a második világháború után munkatáborokban őriztek, ilyen vagy olyan módon mind kapcsolatban álltak a szovjetellenes litván ellenállással. Ezek a foglyok korábban a litván fegyveres ellenállás aktív
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.
