A Grassalkovichok vadásztörténetei

Ami­kor hí­re ment az or­szág­ban Gras­sal­ko­vich pa­zar ven­dég­lá­tá­sai­nak, az irigy­ke­dők plety­kái ha­tal­mas tá­pot kap­tak. Az a men­de­mon­da jár­ta ugyanis, hogy Gras­sal­ko­vich An­talt gyön­géd ér­zel­mek fű­zik a ki­rály­asszony­hoz. Így akar­ták ér­de­meit ki­seb­bí­te­ni, és így ma­gya­ráz­ták tü­ne­mé­nyes, gyors pá­lya­fu­tá­sát. En­nek a plety­ká­nak azon­ban sem­mi alapja nem volt. Fi­gyel­mes ud­va­rias­sá­ga Lo­tha­rin­gi­ai Fe­renc­re ép­pen úgy ki­ter­jedt, ne­ki is les­te min­den vá­gyát, és azon nyom­ban tel­je­sí­tet­te is.

Egy íz­ben Fe­renc azt mond­ta, hogy sze­ret­ne egy­szer egy vad­disz­nót le­te­rí­te­ni. Gras­sal­ko­vich tud­ta, hogy ki­rá­lyi ven­dé­ge meg­le­he­tő­sen gyen­ge va­dász, és hogy óha­ját mégis tel­je­sít­hes­se, csel­hez fo­lya­mo­dott. Em­be­rei­vel ele­ve­nen el­fo­ga­tott egy pom­pás vad­disz­nót, az­tán a ha­tal­mas ál­la­tot a hát­só fe­lé­nél fog­va egy fá­hoz kö­töz­tet­te úgy, hogy a kö­te­le­ket el­ta­kar­ják a mel­let­te lé­vő bokor oda­haj­ló ágai. A va­dál­lat hö­rög­ve vi­sí­to­zott fog­dá­já­ban. Er­re be­töm­ték a szá­ját. Mi­kor a va­dá­szat ja­vá­ban folyt, Gras­sal­ko­vich ügye­sen ar­ra­fe­lé irá­nyí­tot­ta Lo­tha­rin­gi­ai Fe­renc lép­teit, amer­re a meg­kö­tö­zött vad­disz­nó rej­tek­he­lye volt. Fe­renc csak­ha­mar ész­re is vet­te az ál­la­tot, és rá­lőtt. Ter­mé­sze­te­sen el­ta­lál­ta a moz­du­lat­lan óriá­si