A Gestapo vezetői

Te­he­tős pa­raszt­csa­lád­ból szár­­ma­zott. Ön­kén­tes­ként vett részt az el­ső vi­lág­há­bo­rú­ban. Jo­got ta­nult Mar­burg­ban, s 1924-től tar­to­má­nyi kor­mány­al­kal­ma­zott, 1930-tól kor­mány­ta­ná­csos a po­rosz belügy­mi­niszté­rium­ban, 1932 vé­gé­től pe­dig együtt dol­go­zott Her­mann Gö­ring­gel kom­mu­nis­ta­el­le­nes nyo­mo­zá­sok­ban. 1933 áp­ri­li­sá­ban Göring ne­vez­te ki a po­rosz po­li­ti­kai rend­őr­ség el­ső fő­nö­ké­nek. 1933. szep­tem­ber­ben SS-Ober­sturm­bann­füh­rer, no­vem­ber­ben SS-Stan­dar­ten­füh­rer. Részt vett a „vé­dő­őri­zet” és a zsi­dó­ül­dö­zés rend­sze­ré­nek ki­dol­go­zá­sá­ban. Göring és Himmler hatal­mi har­cá­ban azon­ban 1934-ben el­ve­szí­tet­te ál­lá­sát; ezután Köln­ben és Han­no­ver­ben volt kor­mány­el­nök. 1937-ben lé­pett be az NSDAP-­be. 1939-ben SS-O­ber­füh­rer lett, s az SS han­no­ve­ri stáb­já­ban dol­go­zott. 1941-ben a bel­föl­di ha­jó­zás bi­ro­dal­mi hol­ding­tár­sa­sá­gá­nak ve­zér­igaz­ga­tó­ja. 1942. már­cius­tól az SS-fő­hi­va­tal stáb­já­ban dol­go­zott. 

1945–1948 kö­zött in­ter­nál­ták; a nürn­ber­gi pe­rek­ben ta­nú­ként hall­gat­ták meg. 1948-ban az ame­ri­kai ka­to­nai kor­mány­zat­nak, a CIC-­nek dol­go­zott, s 1949-ben vi­szony­lag eny­he bün­te­tés­sel ke­rült ki a ná­cit­la­ní­tá­si el­já­rás­ból. 1949-ben ki­lenc­ré­szes so­ro­zat­ban je­len­tet­te meg önélet­raj­zi írá­sát a Der Spie­gel­ben, Lu­ci­fer an­te