Már a 11. század végének hagyománya István koronázásában húzta meg a magyar történelem legjelentősebb korszakhatárát. Az ő idejében a 10. századi nagyfejedelmek uralta Kárpát-medence egységes uralmi területté, a türk eredetű nomád kettős fejedelemség feudális politikai szervezetté vált. A király szervezőmunkája nyomán kialakult a világi és egyházkormányzatnak, hátterükben pedig az új típusú feudális birtokszervezetnek az a rendszere, amely további két évszázadon keresztül teljesítőképességével kifelé és befelé egyaránt sikeres állammá tette a Magyar Királyságot. A létrehozott szervezet rugalmasan formálódott az egyes korok követelményei szerint, nagymérvű átalakítása azonban csak a 13. század elejétől vált szükségessé. A négy évtizedet felölelő „államalapítás” mindenre kiterjedő, ma már részleteiben is közismert aprómunkát feltételez, amelynek a keretét egy tudatos uralkodói program teremtette meg. Ez a program szervesen illeszkedett az akkori világ korszerű politikai törekvéseihez, s a sztyeppei kötődésű magyarságot a keresztény népek közösségének részévé tette.
István életéről is számos forrásadat őrződött meg a nyugati elbeszélő forrásokban, és személyes uralkodói tevékenysége
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.
