A Frantic hadművelet

Az amerikaiak 1943 végére már kiterjedt légi háborút folytattak a Harmadik Biro­da­lom és hátországa ellen, azonban an­nak elle­nére, hogy pontos infor­má­ci­ókkal ren­delkeztek az ellenséges terü­le­ten fekvő célpontokról, a túl nagy távol­ságok miatt soknak a megtá­madá­sára nem kerül­he­­tett sor az Angliában vagy a Dél-Olasz­or­szágban fekvő légi­bázisokról. Ennek a problémának a megol­dására szü­letett az ingabombázás ötlete. Szovjet területeken is kiépítettek amerikai gépek fogadására és javítására alkalmas repülő­tereket, így az adott támadó­köteléknek a légitámadás után nem kellett vissza­repülnie a felszállási bázisára, hanem a kö­zelebb eső, szovjet területen felállított tá­maszponton szállt le, ahonnan üzem­anyaggal feltöltve indulhatott vissza, lényegesen meg­nö­velve ezzel a hatótá­vol­ságot és hatéko­nyabbá téve a bom­bázók kapacitását. Ennek eredmé­nye­ként sok olyan célpont rombolása lehe­tő­vé vált, amelyek addig elérhetetlenek voltak, vagy túl kocká­zatos volt a meg­tá­madásuk.