A frankhamisítás

A há­bo­rú utá­ni Eu­ró­pá­ban a pénz­ha­mi­sí­tás nem volt szo­kat­lan bűn­tett: a vér­te­len had­vi­se­lés egyik mód­já­nak szá­mí­tott, ame­lyet győzők és le­győ­zöt­tek egyaránt szí­ve­sen al­kal­maz­tak. Miu­tán azon­ban 1925 de­cem­be­ré­ben Amsz­ter­dam­ban le­tar­tóz­tat­ták a ha­mis fran­kot te­rí­tő ma­gyar ál­lam­pol­gá­ro­kat, a bot­rány vi­ha­ros gyor­sa­ság­gal emel­ke­dett nem­zet­kö­zi szint­re. Ma­gyaror­szá­gon ha­mar a gya­nú­sí­tot­tak kö­zé ke­rült Ná­do­sy Im­re or­szá­gos rend­őr­ka­pi­tány, Win­disch­gra­etz La­jos her­ceg, volt mi­nisz­ter, va­la­mint a her­ceg tit­ká­ra és ko­mor­nyik­ja. Fe­gyel­mi el­já­rást kez­de­mé­nyez­tek a Tér­ké­pé­sze­ti In­té­zet né­hány mun­ka­tár­sa el­len is. Hang­sú­lyoz­nunk kell azon­ban, hogy bár Te­le­ki jól is­mer­te az in­té­zet ve­ze­tőit és a ha­mi­sí­tás­ban leg­sú­lyo­sab­ban komp­ro­mit­tált Ge­rő Lász­lót, nem volt az in­té­zet ve­ze­tő­je. Az for­mai­lag a Pén­zügy-mi­nisz­té­rium alá­ren­delt­sé­gé­be tar­to­zott, ám va­ló­já­ban a Hon­vé­del­mi Mi­nisz­té­rium irá­nyí­tot­ta, és ve­ze­tői is ka­to­nák vol­tak.

Te­le­ki 1926 el­ső nap­jai­ban né­metor­szá­gi előadó­kör­úton járt, s mi­re ha­zaért, már tom­bolt a vi­har. A par­la­men­ti el­len­zék: li­be­rá­li­sok, le­gi­ti­mis­ták és szo­ciál­de­mok­ra­ták egyaránt úgy vél­ték, hogy el­jött az idő Beth­len meg­buk­ta­tá­sá­ra, eh­hez a nem­zet­kö­zi vi­szo­nyok