rubicon

A francia szélsőjobb a két világháború között

15 perc olvasás

A két világháború közötti Franciaországban igen változatos formában jelentek meg szélsőjobboldali mozgalmak. Ezek a francia nacionalista és autoriter (bonapartista) tradícióból, illetve az európai analógiákból egyaránt táplálkoztak: militarista, nacionalista ligák, radikális szélsőjobboldali és fasiszta típusú mozgalmak és pártok, technokrata vállalkozók szervezetei, fasizmustól ihletett szellemi áramlatok, irodalmi termékek tartoznak ide. Közös vonásuk a francia „dekadencia”, a fennálló politikai rendszer, vagyis a parlamentáris demokrácia radikális bírálata a rendszer reformja vagy felszámolása érdekében. Politikai programjuk antiparlamentáris, tekintélyelvű, de a népakaratra hivatkoznak, kirekesztően nacionalisták, nagyobb részük xenofób és antiszemita. A kommunisták által támogatott, szocialista vezetésű Népfront megalakulásával a francia politikai porondot fasizmus és antifasizmus törésvonala uralta.

A francia külpolitikai gondolkodás is e belső törésvonal mentén szakadt ketté és a francia szélső­jobboldal jelentős részét az „inkább Hitler, mint Sztálin” vá­­­lasz­tásra késztette.

Már a 20. századfordulótól kezdődően a baloldali tömegpártokra, mozgalmakra válaszként a jobboldal egy része is új módszerekhez nyúlt a tömegdemokrácia körülményei

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.