A francia államfejlődés

Nagy Károlyt, „Európa atyját” egyaránt ősüknek, középkori államuk létrehozójának tekintik a franciák (Charlemagne) és a németek (Karl der Grosse). Ugyanarra a Karoling-örökségre alapozva, a középkor századaiban teljesen eltérő irányt vett a francia és a német államfejlődés útja.

Nagy Károly halála után alig három évtizeddel birodalma, a nyugati kereszténység örök érvényű politikai keretének szánt Imperium Christianum végérvényesen részeire bomlott, s romjaiból alakult ki a következő századokban a máig érvényes nyugat-európai államrendszer. Unokái 843-ban a verduni szerződésben felosztották egymás közt a birodalmat. Kopasz Károly kapta a nyugati részt, Német Lajos a keletit, a legidősebb fiú, Lothar viselhette a császári címet, tehát az övé lett Itália Rómával, valamint a két másik királyságot elválasztó sáv az Alpoktól Flandriáig (Lotaringia). 870-ben a meerseni szerződésben Kopasz Károly és Lajos megosztoztak Lotaringián, de 880-ban a ribemonti szerződésben egész Lotaringia a Keleti Frank Királyságé lett, s ezzel kialakult a két ország közötti végleges határ.

A 9. század végétől a királyi címet felváltva viselték a Karoling-dinasztia tagjai és a normannokkal szemben