A Forradalmi Kormányzótanács

Az 1919. március 21-én kikiáltott Tanácsköztársaság idején a végrehajtó hatalom élén a Forradalmi Kormányzótanács állt, amelynek tagjait nem minisztereknek, hanem – szovjet-orosz mintára – népbiztosoknak nevezték. Kezdetben 15, népbiztoshelyettesekkel együtt 32 tagja volt, bizonyos tisztségeket többen is viseltek (például a földművelésügyi népbiztosit egyszerre négyen). A Tanácsköztársaság ideiglenes alkotmányának elfogadása után hivatalosan a helyetteseket is népbiztosnak nevezték, ezután 35 fősre duzzadt a testület. A rendszer utolsó hónapjában ismét átszervezték a Forradalmi Kormányzótanácsot, amelynek tagsága az 1919. augusztus 1-jén történt lemondáskor 13 főt számlált. 

A Tanácsköztársaság 133 napja alatt összesen negyven fő kapott valamilyen népbiztosi posztot, akiknek átlagéletkora viszonylag alacsony, mindössze 37,5 év volt. A Forradalmi Kormányzótanács legidősebb tagja az egyik földmívelésügyi népbiztos, az 50 éves Nyisztor György, a legfiatalabb pedig a szociális termelés egyik népbiztosa, a 27 éves Rákosi Mátyás volt. A Tanácsköztársaság bukását követően Peidl Gyula vezetésével megalakuló ún. „szakszervezeti” kormányban négy olyan személy vállalt miniszteri posztot, aki korábban valamelyik népbiztosság élén állt a kommunista diktatúra alatt (Garbai Sándor vallás- és közoktatásügyi miniszter, Ágoston Péter külügyminiszter, Haubrich József honvédelmi miniszter, Dovcsák Antal kereskedelemügyi miniszter).