A magyar földkérdés megoldása a XX. század első felében nemzeti sorskérdéssé vált. Ennek egyik alapvető oka a nagybirtokrendszer fennmaradása, illetve a földnélküli szegényparasztok magas aránya volt. Közismert, hogy az első világháború előtti Magyarország lakosságának közel kétharmada még agrárnépesség volt. A parasztság aránya az össznépességen belül 1900-ban 66, 1910-ben pedig 62 %-ra tehető. Ezen belül a birtokos parasztok 40, az agrárproletárok pedig 60 %-ot reprezentáltak.
Az I. világháború előtti évtizedben a parasztság életviszonyainak alakulása szempontjából kettős tendencia érvényesült: a gazdag- és középparasztság felsőbb csoportjai - kihasználva a kedvező értékesítési lehetőségeket - vagyonosodtak és polgárosodtak, a parasztság alsó rétegei pedig nyomorogtak. Utóbbiakat, akik sem a mezőgazdaságban sem az egyébként dinamikusan fejlődő iparban nem találtak elég munkalehetőséget, permanens munkanélküliség sújtotta.
Az ellentétes társadalmi tendenciáknak megfelelően a bontakozó parasztmozgalmak is jelentősen eltértek egymástól. A 19. század végétől jelentkező agrárszocialista mozgalmak a szegényparasztság politikai öntudatosodásának első jelei voltak. Leverésük után, 1905-1907-ben a kivándorlás elérte csúcspontját. A kivándorlók háromnegyede a parasztságból, közel fele pedig az agrárproletárokból és a cselédekből került ki. A szocialisztikus eszmék mindazonáltal gyökeret vertek a szegényparasztság körében. 1905-1907-ben az MSZDP Földmunkásszövetségéhez kb. 700 szervezet tartozott, több mint 70 ezer taggal.
Az agrárszocialista mozgalmakra való visszahatásként is ugyanebben az időben aktivizálódtak a nagy- és középbirtokosokat is. Az Országos Magyar Gazdasági Egylet mellett, (továbbiakban: OMGE) 1896-ban megszervezték a Magyar Gazdaszövetséget, amely a földkérdésre és a mezőgazdaság modernizálására újkonzervatív-agrárius válaszokat keresett. Szervezőmunkájuk eredményeként a gazdakörök, illetve a hitel- tej- és fogyasztási szövetkezetek százait hozták létre. Ezek segítették a parasztság termékeinek a piacra jutását és polgárosodását. 1914-ben már legalább 1500 szövetkezeti csoporthoz mintegy 100.000 tag tartozott. Ennek helyi szervezeteit többségében a gazdag-és középparasztok vezették. Ők - sikereik alapján - az újkonzervatív-agrárius érdekképviseleti szervezetekkel együtt a magántulajdon szentségét vallották.
Ezt a nézetet vallotta az agráriusokkal egyébként vitázó gróf Tisza István is, aki az első világháború előtti évtizedben a legjelentősebb magyar politikusnak tekinthető. Tisza tagadta, hogy a parasztság mozgalmainak valami köze lenne a földkérdéshez. Egyik parlamenti beszédében kijelentette:
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
