A fikció ereje

Az inkvizíciós perek vádlottai aprólékosan részletezték, hogyan működtek együtt Belzebubbal boszorkányszombatokon, miként jött értük Lucifer, megvallották, hogy az ördög egy percre sem hagyta el őket. Persze – vágjuk rá –, hiszen a börténélettől felőrölt, kiéheztetett, az álmatlanságtól félholt és a szörnyű fizikai kínzásoktól megtört emberek azt mondták, amit vártak tőlük. És vádlóik azért kívánták ezt hallani, mert az általuk képviselt hatalom érdekeinek ez felelt meg. Eszerint magától értetődő lenne, hogy a vallomásban foglalt képtelenségeket nemcsak a nyomorult vádlott, de bírái és az ő megbízóik sem hitték el. Mint azonban tudjuk, a helyzet némiképp bonyolultabb volt. Az inkvizíciós színjátékot – tanúsítják a források – ténylegesen áthatotta az ördögtől való sűrű és minden jelképességet nélkülöző félelem. Mivel az eretnekség a sátántól való, az elrettentéssel ellene küzdöttek. A ma embere rosszul teszi, ha ennek tudatosítása nélkül próbálja megérteni az érdekeltek viselkedését.

A bolsevista koncepciós per természetesen mélyen összefügg a hatalom központosító törekvéseivel; a kérdés mindössze az, hogyan jött létre e különös találmány. Netán a hatalom képviselői politika-mérnöki számítások alapján egyik pillanatról a másikra