A Festeticsek

A ma­gyar fő­ne­me­si csa­lá­dok zö­me a Mo­hács utá­ni bi­zony­ta­lan bel­po­li­ti­kai és há­bo­rús vi­szo­nyok ré­vén emel­ke­dett ki a név­te­len­ség­ből. Egy-egy te­het­sé­ges ka­to­na, aki­nek si­ke­rült túlél­nie a har­co­kat, s sze­ren­csés há­zas­sá­gok­kal vagy ép­pen a há­bo­rús idők kí­nál­ta gaz­da­sá­gi le­he­tő­sé­gek­kel él­ve bir­to­kait is tud­ta gya­ra­pí­ta­ni, gya­kor­la­ti­lag csa­lád­ja ké­sőb­bi ge­ne­rá­ciói­nak tár­sa­dal­mi és va­gyo­ni hely­ze­tét is megala­poz­ta. Ter­mé­sze­te­sen az is igaz, hogy min­den ge­ne­rá­ció­nak meg­fe­le­lő tu­da­tos­ság­gal kel­lett tö­re­ked­nie a meg­szer­zett stá­tusz megőr­zé­sé­re, il­let­ve a le­he­tő­ség sze­rin­ti előbb­re ju­tás­ra. Kü­lö­nö­sen igaz ez a hor­vátor­szá­gi ere­de­tű Fes­te­tics csa­lád ese­té­ben, mely a 17. szá­zad má­so­dik fe­lé­től gya­kor­la­ti­lag há­rom ge­ne­rá­ció alatt szer­zett ne­vet ma­gá­nak, és emel­ke­dett a ma­gyaror­szá­gi fő­ne­mes­ség so­rá­ba. Ráadá­sul a csa­lád leg­kiemel­ke­dőbb tag­ja, Fes­te­tics György a 18–19. szá­zad for­du­ló­ján a ma­gyaror­szá­gi ag­rár­szak­kép­zés és a ha­zai mű­ve­lő­dés tá­mo­ga­tá­sá­val a mo­dern pol­gá­ri vi­szo­nyok meg­te­rem­té­sé­nek szel­le­mi elő­ké­szí­té­sé­hez is hoz­zá­já­rult.