Magyarország 1956-ban névleg független állam volt, a politikai valóság azonban mást mutatott. 1947 végére az ország a kommunisták uralma alá került, akik Sztálin akaratának feltétlen kiszolgálói voltak. A párt egyeduralma, melyet a Szovjetunió politikai elszántsága és katonai ereje támogatott, orosz hegemonikus érdekeket szolgált. Kétoldalú szerződések sora, majd 1955-től a Varsói Szerződés teremtette meg a törvényesség látszatát az alárendelt államokban. Magyarország a szovjet uralmi szféra részévé vált, ami egyrészt védőbástyát jelentett a feltételezett német revánspolitika és a nyugati imperializmus ellen, másrészt demonstrálta a leninista rendszer exportálhatóságát és fölényét.
Ez a helyzet azt jelentette, hogy Magyarország érzékennyé és fogékonnyá vált a Sztálin halála utáni változásokra, valamint a Kremlben folyó hatalmi harcokra. A magyar uralkodó elit egyre inkább demoralizálódott: a sztálinista Rákosi Mátyás arra kényszerült, hogy megossza hatalmát a reformer Nagy Imrével, aztán visszatért a névleg osztatlan hatalomhoz, majd végül 1956 júliusában a szintén keményvonalas Gerő Ernőnek adta át a helyét. A szovjetunióbeli desztalinizáció és a titoizmus nyilvánvaló legitimálása egyszerre
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.