A magyar országgyűlés évszázadokon át kétkamarás formában működött, és a hazai közéletben 1918-ig nem merült fel érdemben az az igény, hogy ezen változtassanak. Az első világháború után azonban a politikai erőviszonyok alapvetően átalakultak. Az 1918. október végén hatalomra került új, demokratikus vezető réteg már nem tartott igényt az idejétmúlt intézménynek talált főrendiház szolgálataira.
ÚjraszervezésAz ellenforradalmi erők 1919. őszi győzelme után a helyzet ismét módosult. A második kamara szükségességével a politikai élet akkori résztvevői szinte kivétel nélkül egyetértettek. Ebben történeti érvek, azaz a magyar parlamentarizmus hagyományai és európai példák egyaránt szerepet játszottak. Az európai országok túlnyomó többségében ugyanis az országgyűlés kétkamarás rendszerben működött. Egyik lehetőségként – legitimista körökben – felmerült a régi főrendiház visszaállítása, mely 1920 elején ténylegesen is reorganizálódott, arra a joghézagra hivatkozva, hogy az intézmény 1918 őszén nem oszlatta fel önmagát, csak berekesztette tanácskozásait. Vezetői bejelentették igényüket, hogy részt kívánnak venni a törvényhozás folyamatában. Az efféle elképzelések azonban több okból is megvalósíthatatlannak bizonyultak. A nemzetgyűlés többsége egyelőre nem kívánta megosztani hatalmát egy másik testülettel, a közvélemény pedig úgy tekintett a régi, jórészt
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
