Az 1914 nyarán kirobbant első világháború a tízes huszárok történetében különösen fontos volt. Nem csupán azért, mert az ezred utolsó történelmi fellépésének bizonyult, hanem mert lovasság a hadtörténelemben háborút még talán soha nem vívott nehezebb körülmények között, mint a Monarchia lovasalakulatai. Kiváló harcértéküket bizonyítja, hogy a Vilmos-huszárok a mostoha feltételek között is hírnevükhöz méltóan helyt tudtak állni. A 19. század utolsó harmadában bekövetkezett haditechnikai fejlődés – főleg a gyorstüzelő fegyverek elterjedése – alapvetően megváltoztatta a lovas fegyvernem várható szerepét egy eljövendő háborúban: a géppuska és a gyorstüzelő ágyú megjelenésével a hagyományos lovasroham csatadöntő szerepe végérvényesen a múlté lett.
Az egykori osztrák–magyar haderő közös hadseregének lovasezredeiből azokat, amelyek legénységüket a Magyar Királyság területéről kapták, huszárezredeknek nevezték. A 16 közös huszárezred szinte színmagyar volt: a huszárok közel 90%-át magyar anyanyelvűként rögzítette az 1914-es statisztika. És bár a honvéd huszároknál ennél rosszabb (kb. 53%) volt ez az arány, mégis megállapítható, hogy a lovas fegyvernem számított messze a legmagyarabbnak a dualista haderőben. Az első világháború folyamán a legnagyobb ismertségre szert tett közös huszárezredek között bizonyosan ott a helye a fehérvári huszároknak is.
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
