Az 1919-es, ellenkező politikai előjelű terrorok kapcsán elterjedt álláspont szerint a vörös- és a fehérterror között alapvető különbség volt az, hogy előbbi hátterében koherens ideológiai meggyőződés állt, míg utóbbinak nem volt eszmei megalapozása, hanem csupán „zsigeri reakció”, kegyetlen bosszú volt. Az alábbiakban arra fogok rámutatni, hogy ez a különbségtétel alaptalan.
A fehérterrorról szóló beszámolók és híradások jelentős része nem azzal a céllal született, hogy hűen rögzítse a történeti valóságot, hanem ellenpropagandának szánták az ország új urai, Horthy és környezete ellen. E propaganda célja tehát egyrészt a magukat ellenforradalmárnak nevezők befeketítése volt, másrészt pedig azt remélték tőle, hogy a nyugati hatalmakat sikerül Magyarország ellen hangolni, így nyomást gyakorolni az országra s ezzel elejét venni a további atrocitásoknak és a jobboldali hegemónia kialakulásának.
Emiatt nem csodálkozhatunk azon, hogy ezekben a szövegekben gyakran csúsztatásokat és túlzásokat találunk. Jó példa erre a „Magyar Szocialista Kommunista Munkáspárt” 1919 november–decemberében Budapesten szerkesztett kiáltványa. A kétoldalas kiáltványban ezt olvashatjuk: „És most a burzsoá társadalom példátlan fehérterrort fejt ki. 1500 elvtársunk sínylődik a börtönökben; tízüket-húszukat már megölték. […] Nem a felfegyverzett
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
