rubicon

A fehérterror „ideológiája"

A szegedi gondolat
18 perc olvasás

Az 1919-es, ellenkező politikai előjelű terrorok kapcsán elterjedt álláspont szerint a vörös- és a fehérterror között alapvető különbség volt az, hogy előbbi hátterében koherens ideológiai meggyőződés állt, míg utóbbinak nem volt eszmei megalapozása, hanem csupán „zsigeri reakció”, kegyetlen bosszú volt. Az alábbi­akban arra fogok rámutatni, hogy ez a különbségtétel alaptalan. 

A fehérterrorról szóló beszámolók és híradások jelentős része nem azzal a céllal született, hogy hűen rögzítse a történeti valóságot, hanem ellenpropagandának szánták az ország új urai, Horthy és környezete ellen. E propaganda célja tehát egyrészt a magukat ellenforradalmárnak nevezők befeketítése volt, másrészt pedig azt remélték tőle, hogy a nyugati hatalmakat sikerül Magyarország ellen hangolni, így nyomást gyakorolni az országra s ezzel elejét venni a további atrocitásoknak és a jobboldali hegemónia kialakulásának.

Emiatt nem csodálkozhatunk azon, hogy ezekben a szövegekben gyakran csúsztatásokat és túlzásokat találunk. Jó példa erre a „Magyar Szocialista Kommunista Munkáspárt” 1919 november–decemberében Budapesten szerkesztett kiáltványa. A kétoldalas kiáltványban ezt olvashatjuk: „És most a burzsoá társadalom példátlan fehérterrort fejt ki. 1500 elvtársunk sínylődik a börtönökben; tízüket-húszukat már megölték. […] Nem a felfegyverzett

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.