rubicon

A fegyverszüneti mechanizmus a legyőzött országokban

Béke-előkészítés vagy térfoglalás?
26 perc olvasás

Hetven éve, 1947. február 10-én írták alá és ugyanazon év szeptember 15-én lépett életbe Magyarország és a győztes nagyhatalmak között a második világháborút lezáró párizsi békeszerződés, melyet az ún. fegyverszüneti időszak sorsdöntő periódusa előzött meg Közép-Európában. Ebben meghatározó szerepet kaptak a fegyverszüneti egyezmények alapján széles körű felhatalmazásban részesült ellenőrző szervek, melyek közvetve vagy közvetlenül saját kormányaiknak az adott megszállt országgal szembeni katonai és politikai érdekeit is érvényesítették. 1944 elejétől fokozatosan beteljesülni látszott Sztálin híressé vált jóslata a háború következményeiről: „Ez a háború nem olyan, mint a régiek; aki elfoglal egy területet, az arra saját társadalmi rendszerét is rákényszeríti. Mindenki addig terjeszti ki saját rendszerét, ameddig a hadserege eljut. Másként ez nem lehet.”

A II. világháború menetében bekövetkezett fordulat évére, 1943-ra Washingtonban, Londonban és Moszkvában már körvonalazódtak az elérni kívánt, új békerend alapjai. A háborús tapasztalatok alapján mindhárom országban egy újabb háború kirobbanását kívánták megelőzni, és a nemzetközi biztonság komolyabb garanciáit szerették volna érvényre juttatni. A világháború alatti kényszerű katonai szövetséget ezért valamilyen formában mindhárom nagyhatalom fenn kívánta tartani a béke időszakában is, emiatt keresték és részben meg is találták az együttműködés új formáit. Ezek elsősorban az Egyesült Nemzetek Szervezetében, valamint a nemzetközi pénzügyi szervek, a Világbank és a Valutaalap létrehozásában testesültek meg.

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.