rubicon

A drinápolyi béke

Egy hosszúra nyúlt fegyverszünet
5 perc olvasás
1568 februárjában a magyar királyt, I. Miksát és az új szultánt, II. Szelimet képviselő követek több mint féléves huzavona után kölcsönösen elfogadták azon megegyezés szövegét, amelyet a tárgyalások színhelyéről drinápolyi békének neveztek el. A két fél közötti nyílt háborút beszüntető okmány vízválasztónak bizonyult: lezárult a hódítások legeredményesebb, leglátványosabb szakasza. 1568 után ugyanis a szultán 25 évig nem küldött hadsereget a Magyar Királyság területére.

A törökök 1568-ban pillanatnyi katonai céljaikat elérték, Szigetvár és Gyula elfoglalása után stratégiai szempontból egységes, biztonságos utánpótlási és felvonulási útvonalakkal rendelkező, jól védhető földrajzi-területi egységet tartottak a kezükben. A hatalmas hadigépezet „üzemeltetésének” terhei azonban még a kimeríthetetlennek látszó Oszmán Birodalmat is megviselték. 1567–68-ban „Sztambul” csaknem 23 millió akcsét volt kénytelen a védelem költségeire Budára küldeni. Ezt a hatalmas összeget az oszmán kormányzat nem tudta folyamatosan biztosítani. A tartományoknak maguknak kellett az igazgatásukhoz, védelmükhöz szükséges összegeket előteremteniük. A meghódított területeken való berendezkedéshez, a helyi adóztatás megszervezéséhez azonban békére volt szükség.

Idő, pénz és béke

Még égetőbb szükségük volt a békességre a keresztényeknek. Az addigi

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.