A doni kálvária

A 20. szá­za­di ma­gyar tör­té­ne­lem egyik leg­na­gyobb tra­gé­diá­já­val, az 1942–43. évi Don men­ti ese­mé­nyek­kel so­kan és sok­fé­le­kép­pen fog­lal­koz­tak már az el­múlt több mind fél év­szá­zad alatt. Köl­tők­től (Bel­la Ist­ván) esszé­író­kig (Cso­ó­ri Sán­dor, Ne­mes­kürty Ist­ván), do­ku­men­tum­fil­mes­től (Sá­ra Sán­dor) hely­tör­té­né­szig, s nem utol­sósor­ban ma­guk a szem­ta­núk mind-mind meg­pró­bál­ták be­mu­tat­ni a ma­guk szem­szö­gé­ből a szo­mo­rú ese­ményt. A tör­té­net­írás – vagy szű­keb­ben a had­tör­té­ne­tí­rás – ér­dem­ben csak a nyolc­va­nas évek vé­gé­től kezd­te fel­dol­goz­ni e té­mát.

Mi is tör­tént 59-60 év­vel ezelőtt a ke­le­ti had­szín­té­ren? Miért ve­zé­nyel­ték a ma­gyar had­se­re­get a Szov­jetunió­ba, 2000-2500 km-re ha­zá­já­tól? Miért bo­csá­tot­ták a ma­gyar ka­to­ná­kat a né­met had­ve­ze­tés ren­del­ke­zé­sé­re? Há­nyan vesz­tek oda a Don-ka­nyar­ban? Örök­ké vissza­té­rő kér­dé­sek. Az el­múlt több mint fél év­szá­zad alatt e kér­dé­sek­re adott vá­la­szok – a po­li­ti­ka ala­ku­lá­sá­tól is füg­gően – több­nyi­re csak leegy­sze­rű­sí­tett for­má­ban, gya­kor­ta té­ves ada­tok­kal, hi­po­té­zi­sek­kel fo­gal­ma­zód­tak meg. Ne­ves és ke­vés­bé ne­ves sza­kí­rók­tól hosszú ideig mást sem le­he­tett ol­vas­ni és hal­la­ni, mint hogy a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú­ban harc­ba ve­tett „ma­gyar hon­vé­de­ket élő tö­meg­ként dob­ták oda, re­mélt elő­nyök el­le­né­ben”. A té­nyek is­me­re­té­ben ezen hi­po­té­zi­sek ma már nem áll­ják meg a he­lyü­ket.