A dominóelv

A vietnami háború külön fejezetet jelent az amerikai nemzetbiztonság második világháború utáni történetében. A Távol-Keleten az Egyesült Államok biztonsági érdekeinek hasonló kiterjesztéséről beszélhetünk, mint Közép- és Dél-Amerikában, majd pedig Európában (miközben Afrika szinte teljesen kimaradt, és még napjainkban is kimarad, az amerikai nemzetvédelmi tervezésből). A távol-keleti amerikai érdeklődés gyakorlatilag Matthew Perry 1850-es évekbeli japán útjával és az akkor megkötött kereskedelmi egyezménnyel kezdődött. Ezt követte a stratégiai fontosságú csendes-óceáni szigetek elfoglalása (Hawaii, Midway, Guam stb.), majd a Fülöp-szigetek megszerzése 1898-ban. Két év múlva került sor a „nyitott kapuk” elvének deklarálására Kínával kapcsolatban és a 20. század első felében számos egyezmény született a csendes-óceáni amerikai pozíciók védelmében.

Japán legyőzésével az Egyesült Államok kiváltságos helyzetbe került a térségben, amelyet sokan – mindenekelőtt az USA középnyugati és nyugati államaiban – fontosabbnak tartanak, mint az atlanti térséget. A két kommunista óriás – elsősorban Kína – azonban egyre nyíltabban megkérdőjelezte az amerikai befolyást a Távol-Keleten. A második világháborút követő években az amerikai védelmi vonalat Japánnál és – 1949 után – Tajvannál húzták meg, ami esetleg szerepet játszott a koreai háború kirobbanásában (1950. június 25.). Az amerikaiak saját országuk közvéleményével csak egyetlen módon fogadtathatták el a háborút: ha azt egy regionális konfliktus vagy akár a két Korea között zajló egyfajta polgárháború szintjéről globális jelentőségű problémává tudják emelni. Megszületett az ún. dominóelv, amelynek értelmében Ázsiában egy átfogó kommunista „nagy stratégia” van kibontakozóban: a Szovjetunió az egyik „szabad” országot a másik után kívánja elfoglalni, s az egész térséget kommunistává tenni. Az Egyesült Államok létfontosságú érdeke ebben a helyzetben – katonailag – az első „dominó” eldőlésének megakadályozása, míg politikailag és ideológiailag annak bebizonyítása, hogy a szabad piacgazdaság és a parlamenti demokrácia felsőbbrendű, mint a kommunizmus. Az ambiciózus politikai célokat viszont korlátozott katonai eszközökkel próbálták megoldani, elsősorban erre vezethető vissza a Vietnamban elszenvedett kudarc. Időközben kiderült, hogy a két kommunista nagyhatalom közötti ellentétek súlyosabbak, mint az amerikai–kínai, illetve az amerikai–szovjet ellentétek külön-külön, s a dominóelv a gyakorlatban nem működik.