rubicon

A döblingi titkos sajtóközpont

6 perc olvasás
„Hanem tudja-e Ön a Margitsziget keletkezésének történetét? – tette fel a kérdést a nagy konspirátor, majd válaszra sem várva folytatta. – Régi hagyomány szerint a Duna vize hajdan ott folyt; azonban egy ízben zátonyra került egy dög, s ottmaradt; lassankint a dögben megakadt az iszap, faágak, szóval mi az árral odaúszott; a halmaz mind nagyobb lőn, míg végre azon pompás szigetté nőtte ki magát! ...Ilyen dög a Blick is! Ki tudja, mi válhatik még belőle?”

A döblingi elmegyógyintézetben tartózkodó Széchenyi István lelki betegségének orvosi jellemzése igen nehéz. Az orvosok ma a cikloid pszichózis elnevezésű elmebetegséget tartják a legvalószínűbb kórképnek, s úgy vélik, ennek fellobbanása okozta a gróf „megőrülését” 1848 szeptemberében.

Szellemi emigráció

1851 nyarától Széchenyi állapotának immár maradandó javulásáról érkeztek hírek Döblingből, s a Bécsben külön lakást bérlő grófné, Seilern Crescence új életformára térhetett át: a következő kilenc évben rendszeressé váló látogatásai során beszélte meg a család és a gazdaság ügyeit az erre mindinkább hajlandó öreg „oroszlánnyal”. A fiúk közül főképp Zichy Géza járt ki sokat mostohaapjához, majd az évtized második felétől őmellette Széchenyi idősebbik fia, Béla lett leggyakoribb látogatója. 1856 táján a sakkmánia mellett lassan fölébredt Széchenyiben az érdeklődés a külső környezet, a világ, az emberek iránt. És megindult a vendégjárás végtelen folyama a remete – e különös szellemi emigráns – hajléka felé. Szőgyény László egykori alkancellár, Széchen Antal, Deák Ferenc, Tasner Antal, Toldi Ferenc és társaik számolnak be a szenzációs hatásról, amit a gróf állapotának javulása, sőt egyenesen megifjodása gyakorolt rájuk. Nem is

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.