A Dnyesztertől a Tiszáig

A békekonferenciára meg­hívott államok küldöttségei változatos diplomáciai eszköztárat vetettek be céljaik elérésére.

Nem volt ez másként a román küldöttség esetében sem. 1919 márciusában Mária román királyné Párizsba látogatott, hogy legfelsőbb szinten szerezzen támogatókat a román ügynek. Tárgyalásai nem jártak különösebb sikerrel, annak ellenére, hogy személyes varázsának köszönhetően a párizsi előkelő szalonok egyik kedvence lett. 

Egy fogadáson Stephen Pichon francia külügyminiszter és And­­­­ré Tardieu, a Békekonferencia Területi Bizottságának elnöke felé fordulva a királyné ezt mondta: „Nálunk, Romániában úgy tartják, hogy ha az embernek van egy kívánsága, amikor először eszik valamit abban az évben, az teljesül. 

Ez az eper az első, amit mostanában eszem, és azt kívánom, hogy a Bánság a miénk legyen.” A másnapi, Ion I. C. Brătianu tiszteletére rendezett banketten Louis Barthou volt francia miniszterelnök hangzatos szónoklatban mesélte el az esetet. 

Ugyanitt Brătianu is beszédet tartott, és egyebek mellett kijelentette: „Románia a Dnyesztertől a Tiszáig a Duna mentén teljes mértékben a természetes határai között [lesz].”