A Diana-mítosz

Rej­té­lyes balese­te után egy év­ti­zed­del is heves vi­ta dúl Dia­na her­ceg­nő sze­re­pé­nek megíté­lé­sé­ről, éle­té­ről és ha­lá­lá­ról. Ár­tat­lan naiv nő volt, avagy ra­fi­nált és csel­szö­vő int­ri­kus? Kü­lön­le­ges, rend­kí­vü­li te­rem­tés, aki­nek „egy éle­ten át tar­tó ön­zet­len szol­gá­la­ta mil­liók éle­tét érin­tet­te meg” – mi­ként a nem­rég hi­va­tal­ba lé­pett brit mi­nisz­ter­el­nök, Gor­don Brown jel­le­mez­te a ha­lá­lá­nak 10. év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból ren­de­zett lon­do­ni megem­lé­ke­zé­sen –, avagy „fon­dor­la­tos idió­ta”, aki bár­mi­re ké­pes volt, hogy a fi­gye­lem köz­pont­já­ban ma­rad­jon, aho­gyan a hí­res auszt­rál fe­mi­nis­ta, Ger­ma­i­ne Gre­er az év­for­du­ló előtt né­hány nap­pal A Dia­na-mí­tosz cí­met vi­se­lő kom­men­tár­já­ban som­má­san fo­gal­ma­zott a lon­do­ni Sun­day Times ha­sáb­jain? 

A kér­dés eb­ben a for­má­já­ban va­ló­szí­nű­leg el­dönt­he­tet­len. Dia­na sze­mé­lyi­sé­gé­nek és éle­té­nek leg­több elem­ző­je job­bá­ra meg­ma­rad a női élet­utak ér­té­ke­lé­sé­re ha­gyo­má­nyo­san jel­lem­ző „szent­éle­tű nő vagy szaj­ha”, „ár­tat­lan an­gyal vagy ör­dö­gi ném­ber”, „hős­nő vagy ál­do­zat” re­duk­ci­o­ni­sta szem­beál­lí­tá­sai­nál. Mi itt annyit ál­la­pít­ha­tunk meg, hogy az an­gol trón­örö­kös édes­any­ja a vi­lág legün­ne­pel­tebb el­vált asszo­nya volt: sor­sát ke­zé­be ve­vő, új­já­szü­let­ni ké­pes mo­dern nő, hu­ma­ni­tá­rius ügyek szen­ve­dé­lyes párt­fo­gó­ja, mil­liók már­tír bálványa.