rubicon

A deszakralizált korona

A Szent Korona és Magyarország, 1945–1978
12 perc olvasás

1945. március 27. és 1978. január 5. között a Szent Korona történelmének egyik leghosszabb külföldi epizódjára került sor. 

Hazánk határain kívül ennél tartósabb távollétre csak 1572 és 1608 között volt pél­da, akkor azonban a legitim magyar király akaratából őrizték a koronázási jelvényeket Bécsben, illetve Prágában. 

A korona, annak ellenére, hogy a 20. század közepén egy emberöltőnyi időszakra – 11 873 napra – külföldre került, továbbá a magyar politikai elit egészen 1970-ig nem is ismerhette az őrzés helyét, viszonylag je­lentős szerepet töltött be a magyar belpolitikában. Két­ségtelen, hogy a koronázási jelvények a legjelentősebb vitatémát közvetlenül a második világháborút követő években szolgáltatták, majd egy bő húsz évig tartó pangás és hallgatás következett. 

A kommunista korszak év­tizedei lekoptatták a Szent Korona jelzőjét, s egyfajta deszakralizációs folyamat eredményeként a koronázá­si jel­vé­nyek értékes, de pusztán mú­zeumi műtárgyakká váltak.

A Szent Korona 1945-ben közel egy évig úgy volt távol az országtól, hogy az formailag még királyság volt. 1945 augusztusában az amerikaiak visszaszolgáltatták a Szent Jobbot, így az ereklye már részese lett az augusztus 20-i ünnepségeknek. A bizonytalan politikai helyzet közepette azonban a Szent

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.