A demográfiai átmenet

A 20. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben a de­mog­rá­fu­sok, szo­cio­ló­gu­sok és köz­gaz­dá­szok vi­lág­szer­te nö­vek­vő ér­dek­lő­dés­sel ta­nul­má­nyoz­ták az eu­ró­pai or­szá­gok­ban a 18. szá­zad kö­ze­pe és a 20. szá­zad kö­ze­pe kö­zött vég­be­ment úgy­ne­ve­zett de­mog­rá­fiai át­me­ne­tet, mert an­nak elem­zé­sé­ből igye­kez­tek hasz­no­sít­ha­tó ta­nul­sá­go­kat le­von­ni a je­len­ko­ri fej­lő­dő or­szá­gok né­pe­se­dé­si prob­lé­mái­nak megér­té­sé­hez és megol­dá­sá­hoz. Ugyanek­kor él­te – egyik út­tö­rő­je, E. A. Wrig­ley sza­vai­val – va­ló­sá­gos „hős­ko­rát” a tör­té­ne­ti de­mog­rá­fia, amely el­ső­sor­ban az át­me­net előt­ti, úgy­ne­ve­zett tra­di­cio­ná­lis né­pe­se­dé­si vi­szo­nyo­kat ku­tat­ja. Ezek a legújabb ku­ta­tá­sok elég ala­po­san fel­for­gat­ták és átala­kí­tot­ták mind a ha­gyo­má­nyos tár­sa­dal­mak né­pe­se­dé­si vi­szo­nyai­ról, mind a de­mog­rá­fiai át­me­net­ről né­hány év­ti­ze­de még ál­ta­lá­no­san el­ter­jedt ké­pet. 

Ki­de­rült, hogy a tör­té­ne­ti va­ló­ság sok­kal bo­nyo­lul­tabb és vál­to­za­to­sabb volt, mint a ró­la al­ko­tott tu­do­má­nyos el­mé­le­tek és mo­del­lek. A ha­gyo­má­nyos de­mog­rá­fiai ma­ga­tar­tás­nak és a de­mog­rá­fiai át­me­net­nek Eu­ró­pa or­szá­gai­ban több­fé­le konk­rét for­má­ja, re­gio­ná­lis vál­to­za­ta, jel­lem­ző tí­pu­sa ala­kult ki a tör­té­ne­lem fo­lya­mán. A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után ki­dol­goz­ták a de­mog­rá­fiai át­me­net el­mé­le­tét, de már a nyolc­va­nas évek­ben nyil­ván­va­ló­vá vált, hogy az ún. fej­lő­dő or­szá­gok né­pe­se­dé­si prob­lé­mái­nak megér­té­sé­re és megol­dá­sá­ra nem al­kal­mas, mert ezen or­szá­gok né­pes­sé­gé­nek más a men­ta­li­tá­sa és ér­ték­rend­je, mint az eu­ró­pai né­pe­ké volt a 19. szá­zad­ban és a 20. szá­zad el­ső fe­lé­ben.