A kilencvenes években zajló délszláv háborúkat igen gyakran etnikai alapú válságokként értelmezik. Jelen tanulmány annak igyekszik utánajárni, hogy az etnikai konfliktusok elmélete mennyiben alkalmazható a jugoszláv széthullást kísérő boszniai és koszovói háborúkra, s a civilizációs-kulturális tényezőkön kívül milyen egyéb okok játszottak szerepet a második világháború óta az európai kontinensen zajló legsúlyosabb válság kialakulásában.
A Balkán az ott élő népeket tekintve Európa egyik etnikailag leginkább összetett régiója, s ha csak a jugoszláv utódállamokat nézzük, akkor az egyetlen – etnikailag szinte „tiszta” – Szlovénián kívül mindegyik állam igen heterogén képet mutat. Két területet külön is kiemelhetünk: az egyik Bosznia-Hercegovina, amely – mintegy „mini Balkánként” – önmagában is leképezi a Balkán sokszínűségét a területén együtt élő boszniai muszlimokkal, szerbekkel és horvátokkal. A másik konfliktusos terület a második világháború óta szerbiai tartományként létező Koszovó, ahol az albán lakosság aránya a kilencvenes évektől csaknem kilencven százalék, míg a szerbek aránya hét százalékra szorult vissza napjainkra. Ezen a két területen zajlottak a kilencvenes évek legsúlyosabb válságai, s a két ország sorsa a háborúk lezárulása után ma is meglehetősen
Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!
Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:- Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
- Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
- Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta