A debreceni Református Kollégium és Nagytemplom

Debrecen a reformáció idejétől kezdve máig meghatározó szellemi-lelki centruma a magyar protestantizmusnak. A Kárpát-medencében kevés helyen érvényesült olyan erővel és hatásfokkal a templom és iskola közös küldetése, mint éppen Debrecenben. A biblikus-humanista, görög-latin műveltDeb­re­cen a re­for­má­ció ide­jé­től kezd­ve máig meg­ha­tá­ro­zó szel­le­mi-lel­ki cent­ru­ma a ma­gyar pro­tes­tan­tiz­mus­nak. A Kár­pát-me­den­cé­ben ke­vés he­lyen ér­vé­nye­sült olyan erő­vel és ha­tás­fok­kal a temp­lom és is­ko­la kö­zös kül­de­té­se, mint ép­pen Deb­re­cen­ben. 

A bib­li­kus–hu­ma­nis­ta, gö­rög–la­tin mű­velt­ség és az em­pi­ri­kus-ter­mé­szet­tu­do­má­nyos gon­dol­ko­dás szín­vo­na­las mű­ve­lé­sé­vel a re­for­má­tus kol­lé­gium a tu­do­má­nyok eu­ró­pai őr­he­lyé­vé és vi­lá­gí­tó­tor­nyá­vá tet­te Deb­re­cent. A kül­föl­det járt pro­fesszo­rok ál­tal ha­za­ho­zott eu­ró­pai tu­dást a diá­kok el­vit­ték az or­szág leg­tá­vo­libb sar­kai­ba. 

Így vív­ta ki a vá­ros azo­kat a jel­ző­ket, ame­lyek­kel kü­lön­bö­ző szel­le­mi nagy­sá­gok il­let­ték: Deb­re­cen „egész Ma­gyaror­szág­nak és Er­dély­sé­gnek vi­lá­go­sí­tó lám­pá­sa” (Hu­szár Gál), „a kál­vi­nis­ta Ró­ma” (Ka­zin­czy Fe­renc), „a ma­gyar Genf” (Édo­u­ard Sa­y­o­us), „a ma­gyar sza­bad­ság őr­vá­ro­sa” (Kos­suth La­jos), „a Ma­ra­dan­dó­ság vá­ro­sa” (Ady End­re) és „az ígé­ret vá­ro­sa” (Sza­bó Lő­rinc).