A debreceni cívis gondolkodása és mentalitása a századfordulón

1687-ben – egy rövid történelmi pillanatra – „izgató szabadságmámor” uralta a város politikai közvéleményét. „Haladási, cselekvési tervezetek” születtek, amelyek rést kívántak ütni a város közjogias és agrárcentrikus közszellemén. Vecsey Imre építész, Sesztina Lajos kereskedő, Palay Miklós főorvos, Oláh Károly ügyvéd és mások „a köz javára jót tenni törekedtek”, egyáltalán egy erőteljes modernizálódás, urbanizálódás irányába igyekeztek terelni a város közgondolkodását. Ez a haladási mámor, a polgárias gondolkodás azonban egyhamar elapadt. A város fölöttébb gyér polgársága nem tudta áttörni a konvencionális szemlélet gátjait. A város társadalma preindusztriális társadalom volt, jóllehet hordozott egyedi-speciális vonásokat: hiányzott a születési arisztokrácia, a magyar etnikum és a református vallás dominanciáját sem szüntették meg a