A két háború közötti Magyarország társadalmának sok más társadalmi csoportjához hasonlóan a csendőröknek is egy kettétört, felemás életpálya jutott osztályrészül. Sokan már felnőtt fejjel élték meg a dualista rendszer széthullását és a történelmi Magyarország szétdarabolását, a harmincas-negyvenes években a testülethez kerültek pedig gyermekként élték át ezeket az időket. Számtalan olyan ember akadt a testületben, akinek az új határok "rossz" oldalán rekedt családja menekülni volt kénytelen otthonából. Sokuk számára a legbiztosabb megélhetésnek a csendőrségi pálya ígérkezett. Olyan testület soraiba léptek be, amely az adott korszak egyik legnagyobb tekintélyű, legnagyobb tiszteletnek örvendő és egyben legkeményebbnek, sőt legrettegettebbnek tartott szervezete volt. Biztos egzisztencia, kiszámítható, nagy lehetőségekkel kecsegtető életpálya és magas társadalmi megbecsültség várt a csendőrség tagjaira.
Amikor 1919. augusztus 9-én Szegeden Horthy Miklós altengernagy, az Osztrák– Magyar Monarchia hadiflottájának utolsó parancsnoka bejelentette az önálló Fővezérség megalakulását, az általa vezényelt Nemzeti Hadsereg már rendelkezett egy csendőrszázaddal is, amelynek állománya főleg a románok és szerbek által megszállt területekről Szegedre menekült tisztekből és altisztekből tevődött össze. Horthy később Siófokon rendezte be főhadiszállását, és ambiciózus szervezőmunkába
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
