A csendőri szolgálat

Az 1881. évi II. és III. törvény a testületet két minisztériumnak rendelte alá. A csendőrtisztek és a csendőrlegénység személyi, fegyelmi, előléptetési ügyeiben a honvédelmi miniszter, a szolgálattal kapcsolatos kérdésekben pedig a belügyminiszter volt jogosult eljárni. A tiszti kinevezések, a szabályzatok, a fegyverzet és felszerelés kérdésében a két minisztérium egyeztetett álláspontjára volt szükség.

A szervezet

A szervezeti felépítés alapvetően megegyezett az 1867 előtti császári- királyi zsandárezredekével. A csendőrkerületek szárnyakra, azok szakaszokra, míg az utóbbiak őrsökre tagozódtak. A tiszti parancsnokságokat (szárny- és szakaszparancsnokságokat) döntően a nagyobb városokban, az őrsöket pedig a járási szolgabíróságok székhelyén, a „szabad királyi városokban”, bányatelepeken, vasúti és közlekedési csomópontokban, fontosabb határátkelőhelyeken helyezték el. Az előírások szerint az őrsök egymástól való távolsága nem haladhatta meg a 23-24 km-t. így próbálták elérni, hogy egy csendőrre ne jusson nagyobb terület a maximumként előírt 60 km2-nél. Egy csendőrjárőr azonban mindig két főből állt, így aztán az egy járőrpárra kirótt terület már 120 km2 volt, ami a hatékony napi ellenőrzést gyakorlatilag lehetetlenné tette.

  Csendőr, 1910

A csendőrséget alapvetően a „vidék” rendfenntartó szervezeteként alapították. Működési területe nem terjedt ki Budapestre és a törvényhatósági jogú városokra, viszont a rendezett tanácsú városokra vonatkozóan nem intézkedtek egyértelműen. A későbbi évtizedekben azonban megteremtették a lehetőséget, hogy a nagyobb tüntetések vagy a közbiztonság összeomlása esetén a városokban is bevetésre kerülhessen a csendőrség.

1904-ben „magasabb állami szempontokra tekintettel” a döntően szerbek által lakott Pancsován vette át a csendőrség a közbiztonsági szolgálatot, 1912-ben pedig a „vérvörös csütörtököt” követően Budapesten és a környező falvakban vontak össze több mint 1200 csendőrt.

Milyen legyen egy csendőr? „A csendőrnek általában kiváló egyénnek kell lennie, hogy állása kötelmeinek és fontos hivatásának minden körülmények között megfelelni képes legyen, miért is értelmesség s ebből folyó tapintat, erkölcsösség, rendszeretet, férfias komolyság, erély, igazságszeretet és törvénytisztelet, végül rendíthetlen